01

Nos, nézzük csak! 
Ez itt az első bejegyzés... Egész jó. 
Ami a képet illeti?... Ránézésre akár lehetne valami vallásos idézetet megerősítő szép kép az elmúlás témakörében. Vagy mondjuk a nap képe az időjárás-jelentő oldalak szélén "fotót beküldte: Szerenhegyi János - Bükkladány". Vagy...hmmm...árvalányhaj hullámzás a kiskunságban.
Csak úgy ahogy történt, semmi extra, semmi csodává válni akarás. 
A nap ment lefelé és én megálltam. Már rubinosan szűrődött a fény a szálak között. Egész mély vöröses színe volt és azonnal azon kezdtem igyekezni, hogy megörökítsem. Fotó, fotó! Próbáltam nyomogatni az egyszerű kamera gombjait....manuális? persze...expozíció mínusz egy vagy kettő...föntről, vagy lentről?....zoomoljak?..stb. Az meg már csak természetes, hogy mindeközben a nap, szépen de biztosan csordogált kifelé szerdából, hogy egyre inkább csütörtökhöz kerüljön közelebb. Amíg ügyködtem és automatikusan igyekeztem megfogni a képet, óhatatlanul nem a látványban időztem. De most így elnézve a képet ez sem baj. Itt van ez a blog, hogy mostantól akár képpel akár anélkül kicsit felidézzem a történteket. Ahogy volt, ahogy átéltem akkor. Vagy ahogy átélem az azóta eltelt idő hatására, kicsit tovább színezve és hozzáadva az elmúlt évek benyomásaival, de sosem átírva azt mesévé, fikcióvá. Úgy tervezem, rakok majd fel rajzokat is és útibeszámolókat is. Munkabeszámolót (ha van ilyen kategória :) a természetvédelemben végzett feladatokról: "hogyan is telik egy önkéntes természetvédő aktív napja".
Szóval ezeket tervezem, de ha máshogy alakul hát az sem baj.

...na azért azt még elmondom, hogy dupla élmény volt a naplemente. Azáltal, hogy gyönyörködtem az aranyszínű felhőhabokban  - nagy nagyítású spektíven keresztül még szebbek - talán elrejtettem egy kis élményfoszlányt ami legbelül tovább dolgozott ahogy már Örkény település felé hajtottam a műúton. Vagyis még annál is mélyebben mert akkor került elő, mikor időben és térben jó távol voltam a Kiskunságtól.
Egyik éjszaka egy ház tetején találtam magam egy álmomban. Sötét éjszaka volt a csillagok új szabályok szerint álltak össze. A hatalmas égboltot fürkészve csodálat és döbbenet mozdult meg bennem. Mindez akkor kezdett erősödni mikor vélhetőleg a Mars bolygó látható közelségben tűnt fel a látótérben. Ez is szép volt, de mikor olyan közel ért, hogy a domborzatokat és a légkört (van-e olyan a Marson?) is egész jól ki lehetett venni rajta, nos az már a földön túli élmény kategóriáját kezdte kimeríteni. Ahogy fordult az árnyékos oldal az éjszakában, lassan láthatóvá vált a túloldalról világító nap fénye, ahogy egy csodálatos szép és irdatlan nagyságú gomolyfelhő tömböt áztatott arany színűre. Minél jobban figyeltem erre az izzó látványra, annál közelebb kerültem hozzá. Mennyei - ez a kifejezés valahol körülírja az élményt.
Így köszönt vissza a Naplemente aki Örkénytől nyugatra mutatkozott be egy röpke 10 percre vagy még annyira sem.

- - - Z - - -