Volt 20 percem, vagy több. Még tikkasztó nyáron szedtem le pár búzakalászt a Kiskunságban. Az egyszerűnek tűnő gyönyörű szalma-sárga, furcsa szerkezetű termést. Hónapokkal később néhány rajzeszközt találtam megint a cuccaim között. Úgy 10 vagy még több éve használatlan tust és tollat. Kipróbáltam, hogy tudok -e még rajzolni és tollat-forgatni. Kicsit olyan volt ez, mint valami filmjelenet. Amikor egy földből kiásott ládában valaki megtalálja egykori fegyverét. Legyen mondjuk az valami kard. És csap néhányat vele. Persze ilyenkor megszólal a zene (mondjuk vonósok izgatottan) és a hős ráébred egykori önmagára. Fúj is mondjuk a szél és...
Zene álj!!!
Az egy másik történet, de most nem ez van. Búza van, meg tus és asztalilámpa-fény. És csend.
Az egy másik történet, de most nem ez van. Búza van, meg tus és asztalilámpa-fény. És csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése