CIRGAL

Circaetus gallicus. Magyarul kígyászölyv. Talán nyolc vagy tíz éve kezdtem érdeklődni irántuk. Egyszer egy húsvéti hétvégén mikor mindenki a zöld felé veszi az útját, mi is összepakoltunk sonkát-tormát ami szükséges, hogy élvezzük a tavasz első napsugarait. Kis séta után Nagykovácsi mellett lerogytunk a szép gyepes hegyoldalban és a tavaszi fáradtságra hivatkozva egy lépést sem tettünk a továbbiakban. Piknik közben hátradőltem és a csodásan tiszta kék eget figyeltem. Élveztük, hogy a levegő végre meleg és a földből előtörnek a zöld szálak és a sárga virágok. Fent csak kék, és kékebb kék minden felé. Ürest tér teli levegővel és itt a földön szemem a világűr kékjébe meredhet, ha elhiszem, hogy az ég nem mindennek a vége. Aztán egyszer csak valami kis fehér ponton akadt meg a szemem az űr és énköztem félúton. Egy madár. Fehér, majdnem sas méretű ragadozómadár. Szinte csak állt egy helyben, alig mozdult. Égi jel, égi jelenség irdatlan magasságban. Sose gondoltam volna, hogy Budapesthez ilyen közel előfordulhat ez a ritka madár. Akkor még nem foglalkoztatott, hogy honnan jött és merre ment. Azóta viszont mindent megteszek, hogy kiderítsem ha látok egyet, hogy honnan merre tart. Néhány évig tartó sok-sok sikertelen próbálkozás és naphosszat tartó keresgélés után végre megtaláltam a fészküket. Abban az évben nem neveltek fiókát de szerencsére azóta minden évben igen. Amikor tehetem mindig kinézek rájuk, hogy rendben haladnak-e a dolgok. Újabban vázlatokat is készítek róluk. Először csak azért rajzoltam őket, hogy utólag valahogy meg tudjam különböztetni a hímet és a tojót egymástól. Aztán talán idén eszembe jutott, hogy kiskoromtól fogva egészen tizenévesig szinte mindig csak madarakat rajzoltam. Később mikor művészeti egyetemre kerültem és a rajz mindennapjaim része lett, sosem rajzoltam madarakat. Visszanézve ez érdekes, főként azért mert szabadidőm nagy részét már jó ideje a ragadozómadaraknak szentelem. Így hát úgy döntöttem, hogy készítek egy vázlatfüzetet és ceruzákat is viszek magammal a kilenc kilós felszerelésemben. Ez a kis plusz súly már úgysem számít semmit. Innentől kezdve vázlatozni is fogok nem csak figyelni.